Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Könnyített eljárás, súlyosbító körülmény Borókai Gábor, Heti Válasz, 2012. március 28. Eddig a köztársasági elnök kölcsönözte a Fidesznek olimpiai aranyait, sportdiplomáciai sikereit, az Európai Parlament alelnökeként kivívott respektjét, de a diplomaügy okozta karaktergyilkosság nyomán Schmitt Pál immár aligha tud annyit adni a kétharmados többségnek, mint amennyit elvihet. Stumpf András tegnapi publicisztikáját visszavontam, amint megtudtam, hogy szerkesztõi láttamozás nélkül került ki a Heti Válasz online oldalára. Nálunk nem szokás, hogy fontos ügyekben a szerzõ – legyen az akár a fõszerkesztõ is – ne konzultálna kollégáival, lévén a Heti Válasz mûhely. Most mégis így történt. Az elsõ benyomást persze nem lehet másodjára megszerezni, fõként nem az újságírásban. Most mégis erre teszek kísérletet. Eddig a köztársasági elnök kölcsönözte a Fidesznek olimpiai aranyait, sportdiplomáciai sikereit, az Európai Parlament alelnökeként kivívott respektjét, de a diplomaügy okozta karaktergyilkosság nyomán Schmitt Pál immár aligha tud annyit adni a kétharmados többségnek, mint amennyit elvihet. A könnyített dolgozatírás és a könnyített elfogadási eljárás húsz év elteltével megbosszulta magát. Mára súlyosbító körülménnyé vált. A kétharmados többségnek kell tudnia, hogy mennyire súlyossá. Már nem kérdés, bizottsági jelentés mondja ki, hogy a Schmitt Pál által jegyzett, és az egyetem által a legmagasabb, summa cum laude minõsítésre érdemesített kisdoktori disszertáció csak a formai követelményeknek felel meg, tartalmilag azonban erõsen kifogásolható. A Semmelweis Egyetem tényfeltáró bizottsága súlyosan kritizálja is a forrásmunkák közvetlen jelölésének, valamint a lábjegyzetek hiányát, illetve a szokatlanul nagy terjedelmû szó szerinti fordításokat. Az ötfõs testület megállapítja, hogy a korabeli védési eljárásnak rá kellett volna mutatnia a hiányosságokra, ám ezt elmulasztotta, s ezzel az egyetem szakmai hibát vétett. Van tehát egy dolgozatunk, amelyrõl húsz év elteltével kiderítették, hogy ma nem menne át a szûrõn, és a saját idejében sem volt magától értetõdõ, hogy átment. A tényfeltáró bizottság ennél messzebbre nem kívánt menni, eltartotta magától a történetet, mint ami nem az övé, hanem az elõdeié, hogy egy masszívan politikai ügyben se döntõbíró, se áldozat ne lehessen. Merthogy a történet masszívan politika. Nem a szakma szólamlott fel a már régen feledésbe ment dokumentum miatt, nem a nagy terjedelemben idézettek kérték ki maguknak az eljárást, és nem is a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vonta kérdõre egyik vezetõjét, hogy miért is ékeskedett mások tollával. Nem. Egy máig ismeretlen, és tettét sikere ellenére sem vállaló „oknyomozó” eredt a jogi szempontok szerint már régen lejárt szavatosságú ügy nyomába. Miért is? A köztársasági elnök presztízsének leértékeléséért. Az ügynek nincs jogi relevanciája, hiszen már több mint egy évtizede elévült. (Ahogy annak idején hiába kurkászta ki a Magyar Nemzet Gyurcsány Ferenc Nomentana-ügyét, az elévülési idõ letelte miatt az adócsalás gyanúját nem lehetett büntetõeljárásban bizonyítani vagy cáfolni.) Etikai vonatkozásai azonban vannak. És az sem kevés. Schmitt Pál ügybe keveredett. Húsz évvel ezelõtt doktori címet szerzett abban a világban, az olimpizmus világában, amelyben amúgy a legtöbbre jutott magyar ember. NOB-alelnökségig senki sem vitte közülünk. Meglehet, maga a kivételes rang is akadályozta az opponenseket, hogy rigorózus eljárás alá vonják a dolgozatot jegyzõ szaktekintélyt. Szóltak ugyan a hiányosságok miatt, de nem kötelezték pontosításra, kiegészítésre, mi több, a summa cum laude minõsítést is kimérték. Õk tudják, miért. Az azonban bizonyos, hogy az akkori könnyített dolgozatírás és könnyített elbírálás ma súlyosbító körülmény. A politikai térben a lopásnak, a csalásnak és mindenféle gazemberségnek túlzó, mégis könnyen megérthetõ vádját hozza magával. Azt üzenve, hogy bár mindannyian egyenlõek vagyunk, azért vannak közöttünk egyenlõbbek. És ez rossz üzenet. Schmitt Pált eddig sem kímélte az ellenzék, de ezek után állandó célponttá válik. Ahogy Karácsony Gergely, az LMP parlamenti képviselõje meg is ígérte. Pedig õ nem a héják egyike. És a csapások immár fájó, nyílt sebet fognak célozni. Eddig Schmitt Pál teljes múltjával erõsítette a kétharmados többséget, most már a kormányzó erõk vállát nyomja a köztársasági elnök disszertációs ügye. Amíg bírják. Borókai Gábor Könnyített eljárás, súlyosbító körülmény, Heti Válasz, 2012. március 28.